Sziasztok! Amikor a téma tárgyát írtam, akkor jutott eszembe, hogy elég sok apuka van hasonló helyzetben. Ezért szívesen várom az ? véleményüket is.
11 éve egyedül nevelem a lányaimat, az édesapjukkal két éve vették fel a kapcsolatot. Azóta nagyon sok minden megváltozott.
Ide várom még azok hozzászólását is, akik apa vagy anya nélkül nevelkedtek, hogy ?k ezt hogyan élték át.

Nekem még nincs családom, és lehet, hogy nem is lesz. Ebb?l a szempontból nem tudok nyilatkozni.
Viszont van egy testvérem, és anyu egyedül nevelt fel minket.
Rengeteget dolgozott, és sokat voltunk egyedül. Én vagyok az id?sebb, így már elég korán nagy felel?sség hárult rám. Ez meg is látszik. A Húgom sokkal elevenebb, közvetlenebb, én sokkal zárkózottabb, görcsösebb vagyok.
A teljes család hiánya épp olyan törést okozhat egy gyerekben, mintha a szül?k megromlott kapcsolatát kell végignéznie.
Nagyon sokat számít ilyenkor, hogy az egyedülálló szül? mennyire bens?séges, bizalmas kapcsolatot tud kialakítani a gyerekével. Hogy a gyerek érezze, hogy ? nem hibás, és hogy arra az egy szül?re maximálisan számíthat. És, ha úgy látszik, hogy a gyerek magába fordul, szakemberhez kell fordulni, még id?ben.
Olvastam vhol, hogy az egyedülálló szül?nek ugyanakkor arra is kell figyelni, hogy megmaradjon a saját szerepében. Egy anya ne akarja felvállalni az apa szerepét, és fordítva, mert abban nem tud hiteles lenni, és ez is összezavarhatja a gyereket.
Szóval, nem egyszer? a helyzet, de talán kezelhet?, ha megvan a kell? bizalom és szeretet, és az ki is van mutatva.

Az én gyermekeim szerencsére nem látták a kapcsolatunk megromlását, s?t soha semmi rosszat nem mondtam az apjukról. Azonban az új feleségét?l, valamint a saját meglátásuk alapján egy új kép alakult ki bennük.
Amióta megkezdtem ezt a témát, nagy változás történt. A gyermekeim hazajöttek az apjuktól. A kisebbik lányom olyan jelleg? kérdéseket tett fel, amire nem tudom, hogy milyen módon válaszoljak. Megkérdezte, hogy az apja mindig ilyen volt -e (negatív értelemben). Próbáltam megmagyarázni neki, hogy ez már 11 éve volt, de csak kérdez?sködik.
Éveken keresztül sírtam és magamat okoltam, hogy a gyermekeimnek "nincs" apukájuk. Erre a kislányom hálát adott nekem, amiért elváltam, mert azt mondta, hogyha az apja ilyen volt, mint most, akkor sokkal jobb, hogy nélkülük n?tt fel.
A másik probléma a nagyobbik lányom. Rettenetesen apás lett. Ezzel semmi baj, csak ? pedig az apjának a oldalát ismerte meg, és ezért nagyon sajnálja.

Kíváncsi lennék, hogy a két lány hogy beszéli meg egymás közt ezt a dolgot.
Én már nem emlékszem, hogy minket mennyire lehetett annak idején befolyásolni. De, mire nagykorúak lettünk, kinyílt a szemünk.
Id?vel a nagyobbi lányodban is átértékel?dnek majd a dolgok. A lényeg, hogy mindig mindent meg tudjatok beszélni, de úgy látom, ez Nálatok meg is van.

Arra én is kíváncsi lennék, hogy a lányaim mit beszélnek egymás között. Erre eddig még nem is gondoltam. Az egyik "apás", a másik nem. Az apást azért tettem idéz?jelbe, mert csak 2 éve ismerik az apjukat. Addig még képet sem tudtam mutatni nekik.
Ha nem lenne a két féltestvérük (2 és 1 évesek), a kisebbik nem is menne az apjához. Azonban a nagyobbik lányom, pedig a testvére nélkül nem akar menni.
Úgy döntöttem, hogy elmondom a lányaimnak az igazat, nehogy a családból mástól kezdjenek érdekl?dni, és akkor utána még irántam is elvesztik a bizalmukat. Sose hittem volna, hogy 10 év után pont a mostani feleségét?l tudják meg, hogy sajnos az ital is szerepet játszott a válásunkban.

Ha egy szül? egyedül neveli a gyermekét, szerintem az nagyon jó dolog, ha van egy testvér.
Azt jól teszed, ha elmondod az igazat, mindkett?tök hibáját objektíven feltüntetve.
Az én szüleim nincsenek jóban, bár mára már nyugi van. Ha összefutnak, köszönnek, és ennyi. Annak idején mondtak egymásra tücsköt-bogarat. Én viszont gondolom, amit gondolok. Normális beszélgetések nálunk sose voltak, ezért tartom ezt nagyon fontosnak. A saját b?römön tapasztaltam meg ennek hiányát.
Sok sikert!

Köszönöm a véleményedet, f?leg hogy megosztottad velem érzéseidet. Én annyit tennék még hozzá, hogy az én exem a bíróságon elég sokszor megrágalmazott súlyos dolgokkal, de két éve, amikor felvette a lányokkal a kapcsolatot, kijelentette a bíróságon, hogy mindig is tudta, hogy az ?vé a két gyerek, csak bosszúból csinálta az egész harcot. Ezt úgy értem, hogy nem biztos, hogy minden igaz, amit a szüleid egymásra mondtak, csupán a harag beszélt bel?lük.

Csak az nem fér a fejembe, hogy ha egy ember rájön, hogy már nem szeret Vkit, miért nem lehet az elválást nyugodtan, kulturáltan lerendezni, f?leg, ha annak idején a szeretet, vagy a gyerekek id?legesen, vagy tartósan összekötötték ?ket.

Az emberek változnak. És néha elfelejtik azokat a dolgokat, ami összehozta ?ket. Az egymással töltött együttlét az egyik számára inkább fusztrációt okoz, amib?l el?bb utóbb vita majd veszekedés lesz. Talán az egymás iránti tolerancia veszik el az emberekb?l.

Az a baj, hogy a tolerancia lassan már nyomokban sem lesz fellelhet?, a tiszteletr?l nem is beszélve, meg arról, hogy a gyerekek lelkivilágát is sokan semmibe veszik:icon_frown:

(2008-08-16 09:07 AM)ForgetMeNot Írta:  

Csak az nem fér a fejembe, hogy ha egy ember rájön, hogy már nem szeret Vkit, miért nem lehet az elválást nyugodtan, kulturáltan lerendezni, f?leg, ha annak idején a szeretet, vagy a gyerekek id?legesen, vagy tartósan összekötötték ?ket.

Erre annyit tudok válaszolni, hogy nem mindig a szeretet megsz?nése miatt van a válás. Nálunk más volt az oka a válásnak. Fiatalok voltunk és befolyásolhatóak. Sajnos az ittas állapot pedig elég durva, hirtelen döntéseket szülhet. Én továbbra is a gyermekeim miatt agódok, remélem bennük nem marad nyoma annak, hogy apa nélkül n?ttek fel.

Nagyon összetett dolgok ezek. Az ember könnyen ítélkezik, holott nem ismeri a körülményeket.
Kívánom, hogy jól alakuljanak a dolgok!

Köszönöm a jókívánságot.

En 7 eve nevelem egyedul a gyermekem. Az apukaja szinte csak unnepnapokon latogatja vagy viszi el,neha meg akkor sem. Eddig nem viselte meg a kicsit,remelem ezutan sem fogja.

Ha mellette vagy és szeretettel gondoskodsz róla, akkor könnyebben átvészeli. Nem mondom hogy nem fog hiányozni sohasem neki egy apa. De ha van közben kire számítania, támaszkodnia, akkor az segít neki.