Beszélgessünk egy kicsit a harcművészetekről és a hozzá kapcsolódó világáról is.

Aikidó
aikidó ( nyugaton Aikido, Aikidō) egy tradicionális alapokra épülő modern, japán harcművészet. Alapítója Uesiba Morihei, ismertebb nevén O-szenszej, azaz „nagymester”, „nagy tanító”.

Az aikidó gyakorlati technikái a kifinomult mozgáson, az ellenfél erejének elvezetésén, és annak az ellenfélre való visszafordításán vagy szétszórásán alapulnak. Az Alapító megfogalmazása szerint, az aikidó egy olyan Út, amellyel le tudjuk győzni a konfliktusokat magunkban, és amellyel békét teremthetünk a Világegyetemben. Ennek megfelelően az aikidó gyakorlása során nem létezik ellenfél vagy ellenség, hanem partner van, akit vezetnünk és irányítanunk kell. A gyakorlónak tehát nem a pusztításra, hanem minden esetben az építő jellegű konfliktus-kezelésre kell törekednie.

Alapítása
Uesiba Morihei, az aikidó alapítója

Uesiba Morihei, az Alapító fiatal korában számos harcművészetben szerzett magas szintű tapasztalatot. Ezek közül a Takeda Szókakutól tanult Daitó-rjú Dzsú Dzsucu, valamint a Jagjú Sinkage-rjú Kendzsucu hatásai, valamint a kínai belső irányzatok között ismert Pa Kua Csang kitérő mozgás-gyakorlatai a legszembetűnőbbek.

Az Alapító spirituális fejlődésére – a harci gyakorlatok mellett – jelentős befolyással volt az, hogy az Omoto-kjó sintó szekta követőjévé vált. A szekta célja a „Béke Királyságának” a megalapítása volt, amelyet Mongólia területén szerettek volna felépíteni. Ez a szellemi hatás az aikidóban is jelentkezik. Ó-szenszej ennek hatására ismerte fel, hogy a budóban a harcművészetek gyakorlása és a filozófiai, spirituális tanítások ismerete egyaránt fontos. Az aikidó alapelvei a későbbiektől szorosan a taoista világképre épülnek, s ahogy Ueshiba Morihei is sokszor hangsúlyozta: az aikidó megvalósítása során elengedhetetlen a Jin és Jang kölcsönhatásának a megismerése, és a gyakorlatban történő alkalmazása.

Jelentése
Az aikidó hagyományos írásjegyei

Az aikidó szót három ideogramma alkotja:

- az AI jelöli az egységet, az egyesítő cselekvést, az egyesülést, a harmóniát;

- a KI írásjele a rizsfőzés során felszálló gőzt jelképezi, így a levegőhöz, a légzéshez, az életerőhöz kapcsolódik. A távolkeleti gondolkodásban a KI az univerzumot átható egyetemes energiát jelenti;

- a DÓ két részből álló, egy fejet, valamint az előre haladó mozgást ábrázoló ideogramma, mely egy járás közben az útját fürkésző emberként értelmezhető; ezt általában ösvénynek, útnak, az emberiség szolgálatában végrehajtott feladatnak fordítják.

A három szótag leggyakoribb magyarázata alapján tehát, az aikidó leginkább ismert fordítása "Az Univerzum energiájával való egyesülés útja".

Gyakorlás

Az aikidó gyakorlása többnyire páros helyzetekben zajlik. Az egyik fél (az úgynevezett uke) egy meghatározott támadást indít a másik fél irányába. A másik fél (tori vagy nage), – eleinte egy meghatározott technikával, majd később szabadon választott módon – semlegesíti a támadó fél akcióját. A tori jelentése az a fél, aki a technikát végrehajtja; az uke jelentése pedig az a fél, akin a technikát végrehajtják.

A gyakorlás történhet állóhelyzetben (tacsi-vaza); szeizában, vagyis térdelő ülésben (szuvari-vaza); illetve úgy, hogy az uke álló helyzetből támad a szeizában lévő torira (hanmi-hantacsi-vaza).

Az uke által végrehajtott támadás lehet fogás, ütés, vágás, rúgás, történhet szemből és hátulról. Mivel az aikidó nem támadó jellegű harcművészet, a gyakorlás során ezen támadásokra nem fektetnek akkora hangsúlyt, mint a többi harcművészetben. Ugyanakkor az őszinte és erőteljes támadások a feltételei annak, hogy az aikidó-technikákat helyesen lehessen gyakorolni.

Az aikidó gyakorlásának másik pillérét a fegyveres gyakorlatok jelentik. Az edzéseken használt fegyverek fából (ritkábban műanyagból) készülnek; ilyenek a bokken (fakard), dzsó (bot), illetve tantó (fából készült, kés alakú gyakorlófegyver). A bokkennel való gyakorlást aiki-kennek, a dzsóval való gyakorlást aiki-dzsónak nevezik.

Az aikidóban számtalan kidolgozott technika van, ezeknek pedig több ezer változata ismert. A gyakorlás célja nemcsak az, hogy az adott technikák használatát minél jobban megtanuljuk, hanem az is, hogy rajtuk keresztül megértsük azon elveket, amelyek az aikidó lényegét jelentik, s amelyek által később megszabadulhatunk a technikák alkalmazásának kötöttségeitől.

A helyes távolság megtartása, az időzítés, a saját stabil állapot megtartása, az ellenfél kibillentése, a támadó erejének elvezetése, a testi-lelki és szellemi egyensúly megvalósítása – mind az aikidó alapvető elveit jelentik.

O-Sensei szabályai az aikido gyakorlásáról

1.Az aikido egyetlen csapással dönt életrôl és halálról, ezért a tanítványoknak gondosan kell követniük instruktoruk tanításait, és nem szabad vetélkedni, hogy lássák ki a legerősebb.

2.Az aikido egy olyan út, ami megtanít több ellenséggel bánni egyszerre. A tanítványoknak képezniük kell magukat hogy ne csak előre, hanem minden oldalra tudjanak figyelni.

3.Az edzésnek mindig kellemes és vidám légkörben kell folynia.

4.Az instruktor csak egy kis szemszögét tanítja a művészetnek. Sokoldalú alkalmazásait minden egyes tanítványnak magának kell felfedeznie szüntelen gyakorláson és edzésen keresztül.

5.A mindennapi gyakorlásban elôször kezdd a tested megmozgatásával és aztán haladj az intenzív gyakorlás felé. Sose erôltess bármit természetellenesen vagy ésszerûtlenül. Ha ezt a szabályt követed, akkor még az öregek sem fognak megsérülni, és kellemes és vidám légkörben folyhat a gyakorlás.

6.Az aikido célja a test és a lélek edzése, ôszinte és komoly emberek kifejlesztése. Mivel ezeket a technikákat csak a beavatottak tanulhatják, ne áruld el másoknak, mert az lehet a következménye, hogy gengszterek kezdik el használni.

Szellemi háttér

Az aikidó gyakorlásának célja a test és az elme fejlesztése, valamint az Univerzum valódi természetének és mibenlétének a megértése. Amennyiben ez sikerül, az egyén összhangba kerül a Világmindenséggel, s az így keletkező harmónia kioltja, feloldja azt a feszültséget, amit a támadó szándék hozott létre. Az aikidóban tehát nem arra kell törekedni, hogy felülkerekedjünk az ellenfelünkön, hanem arra, hogy összhangba kerüljünk vele, és a harmóniával kioltsuk a diszharmóniát. A technikák tehát nem harci technikák (nem a pusztítás a céljuk), hanem a partner és ezáltal önmagunk megismerésének, s a világegyetem megértésének eszközei.

"Változtasd meg az érzékelésed arról, hogy valójában hogyan is néz ki és működik a világegyetem. A harci technikákat alakítsd a tisztaság, jóság és szépség hordozóivá, és sajátítsd el ezeket magas szinten. Amikor az eget, földet és emberiséget összekötő, mindent harmóniába hozó kard testet ölt, az ember felszabadul, és képessé válik megtisztítani és keményen alakítani önmagát."'

"Ne gondolkozz a technikán, ha feltűnik az ellenfél! Ha így teszel, ez azt bizonyítja, hogy túlságosan leköt téged! Az aikidóban ha létezik ellenfél, valójában mégsem létezik. Mivel voltaképpen egyek vagytok, ha te mozdulsz, ő követ téged. Tehát, ha úgy mozogsz, ahogy azt te szeretnéd, az »ellenfél« veled együtt mozog.

Muay Thai

Ez kemény

Kon'nichiwa Sensei!

Az Aikido művészetét gyakorlod, vagy csak lelkesedsz a harcművészetekért?
Bevallom engem is lenyűgöznek a keleti tanítások, és az erre építő sportágak!
Bár abban a kultúrkörnyezetben azt gondolom, nem csupán a "sport" kedvéért foglalkoznak ennyit a testükkel! Mindegy melyik irányzat képviselőit nézzük, ők már kisgyermekkorban elkezdik a felkészülést kemény edzésekkel! Mellette ott a szellemi irányzat is! A dolgok egymást kiegészítve harmóniát teremtenek a test és tudat között!
Gyermekként el kellett volna kezdenem az edzést, hogy valóban elsajátítsam a harcművészetek bármelyikét is! Így csak a csodálat marad a mozdulatok összhangjára!

A belinkelt videóra is reagálnék!
Nem egy "fair play" párbaj volt szerintem! Nyilván a "nemes küzdőfelek" nem kaptak tanítást arról, hogy az ellenfélnek is kijár a tisztességes harc! A szándékos fájdalomokozásra nem jogosít fel a képzettségbeli fölény!


Youkoso!
Sayonara: Twin sempai