Ajánlom,hogy olvassátok az ilyeneket el többször,lassan,hogy értsétek is a történet lényegét. Nem kell mindjárt végig olvasni az egészet. Nyugi. Ido van, sietni nem kell sehova. Lehet ezt apránként is :wink: A lényeg,hogy próbáljátok megérteni a történet lényegét. A kedvenceim a zen történetek,úgyhogy azokkal el lesztek. Ezeknél a történet mögé van elbújtatva a mondanivalója,sokszor furfangosan. Szerintem igencsak tanulságosak.

Nem is szaporítom tovább a szót,itt egy rövid történet nektek. :wink: Egyébként ez nagyon jellemzo az emberekre. Aki nem tudja,hogy mire gondolhatott Tanzan,az olvassa el mégegyszer. :wink:

Sáros út

Történt, hogy Tanzan és Ekido együtt bandukoltak egy sáros úton a szakadó esoben, mely nem akart elállni.
Az egyik kanyarnál egy selyemkimonót és széles selyemövet viselo bájos leánykával találkoztak, aki nem tudott átkelni a túloldalra.
- Gyere lányom! - mondta rögtön Tanzan. Karjába emelte a lányt, és átvitte a sáros szakaszon.
Ekido meg sem szólalt többé estig, míg el nem érték a szálláshelyül szolgáló templomot. Akkor már nem tudta türtoztetni magát.
- Mi, szerzetesek, kerüljük a nok közelségét - mondta Tanzannak. - Különösen a szép és csinos nokét, mert az veszélyes. Miért csináltad ezt?
- Én otthagytam a lányt - mondta Tanzan -, te még mindig cipeled?
***

Érdekes :lol: A történet végén rájösz,hogy kinek mi a fontosabb. Több segitséget nem adok

A holdat nem lehet ellopni

Ryokan zen mester nagyon szerényen éldegélt apró kunyhójában, a hegy lábánál. Egy este tolvaj járt nála, de nem talált semmi elemelni valót.
Ryokan éppen visszatért és fülön csípte.
- Bizonyára hosszú utat tettél meg, hogy meglátogass - mondta a besurranónak. - Nem lenne helyes ha üres kézzel távoznál. Kérlek fogadd el ajándékba a ruháimat.
A tolvaj zavarba jött, fogta a ruhákat és elkotródott.
Ryokan meztelenül ült, és a holdat nézte. - Szegény ördög - merengett -, bárcsak nekiadhattam volna ezt a gyönyöru holdat is.

Ideje a meghalásnak

Ikkyu zen mester, már kölyök korában is nagyon eszesnek bizonyult. Tanítójának volt egy drága teáscsészéje, ritka, antik darab. Úgy esett, hogy Ikkyu eltörte ezt a csészét, és rettento zavarba jött. Meghallván mestere lépteit, a háta mögé dugta a cserepeket. Mikor a tanító megjelent, Ikkyu megkérdezte tole: - Miért kell az embereknek meghallniuk?
- Ez természetes dolog - magyarázta az idosebb férfi. - Mindennek meg kell halnia, s csak bizonyos ideig élhet.
Ikkyu ekkor elovette a törött csészét, és így szólt:
- Az Ön csészéjének ideje lejárt.

Na itt egy utolsó mára :wink:

Igyál egy csésze teát!

Egyik reggel Csao-csou az új szerzeteseket fogadta:
- Jártál már itt? - kérdezte az egyiket.
- Igen.
- Gyere, igyál egy csésze teát!
Aztán egy másikhoz fordult:
- Jártál már itt?
- Még nem.
- Gyere, igyál egy csésze teát!
A szerzetes-felügyelo félrehívta a mestert:
- Az egyik már járt itt, erre te megkínálod teával; a másik még nem járt itt, erre te ugyancsak teával kínálod. Jelent ez valamit?
- Felügyelo! - szólt Csao-csou.
- Tessék.
- Gyere, igyál egy csésze teát!

Roshi Kapleau belegyezett hogy tudósok egy csoportját tanítsa a Zen mibenléte felöl. Miután bemutatták a csoport tagjainak, a Roshi csenben leült a párnára, ami a földön volt elhelyezve. Belépett egy tanítvány, meghajolt a mester el

Az idok kezdetén csak egy folyó volt, a benne élo parányi élolényekkel. Ezek a szerzetek egész életükben a sziklákba kapaszkodtak nehogy elsodorja oket a viz. Az egyiküknek egyszercsak igy szolt:
- Elengedem a követ, mert meghalok igy unalmamban
- Elsodor a viz nekicsap a szikláknak, meghalsz mielott unatkozni lenne idod
- Szerintem nem olyan veszélyes
- Te bolond, hisz oly parányi vagy és a folyó olyan hatalmas.
A kis lény meg egy ideig kapaszkodot, aztán elrugaszkodott. Az áramlat egybol megragata nekicsapta a medernek. De kis ido múlva új képessegeket fedezett fel magában, ás száp lassan megtanult úszni. Mikor már nem esett nehezére a közlekedés visszauszott a többiekhez. Amikor meglátták nagy lett a hangzavar.
- Eljött a messiás
- Válts meg minket, messiás
- Engedjétek el a sziklákat
- Nem merjük
***

Egy napon, mikozben az egyszeri ember át akart vágni a vadonon, szembe találkozott egy tigrissel. Elkezdett futni, de hamarosan egy szakadék pereméhez érkezett. Hogy mentse az életét, elkezdett lefelé mászni egy indán. Ahogy mászott lefelé két éhes kisegér, egy fehér és egy fekete, rágni kezdte az indát. Amint lenézett mélységbe, egy másik tigrist látott amint éppen prédáját lesi. A sziklafal repedésében meglátott azonban egy epret. Leszakította a gyümölcsöt, megette, s így szólt :
"Ó, milyen finom zamatos is ez az eper!"

Van egy Taoista történet egy öreg parasztemberr

Volt egyszer egy k

Egy pap egy híres Zen templom kertjében szolgált. Mivel szerette a fákat, bokrokat és virágokat, neki adták a munkát.
A templom mellett volt egy másik, kisebb templom, ahol egy nagyon öreg Zen mester élt. Egy nap, amikor a pap nagyon fontos vendégeket várt, különösen széppé akarta varázsolni a kertet. Kíhúzkodta a gyomokat, megmetszette a bokrokat, és hosszú id

Egy társasági összejövetelen a tudós elhatározta, hogy feltesz a Zen mesternek egy olyan kérdést, mely már régóta foglalkoztatta. "Pontosan hogyan segítesz az embereken?" érdekl

Két ember eltéved a sivatagban, és már éppen az éh és szomjhalál küszöbén vannak. Végül, egy magas sziklafalhoz érkeznek. A fal másik oldaláról egy vízesés zúgása és madarak éneke hallatszik. Maguk felett fák szétterül

Egy japán harcost elfogta az ellenség, és börtönbe vetették. Azon az éjszakán nem tudott aludni, mert arra gondolt hogy holnap majd kihallgatják, megkínozzák, és végül kivégzik. Aztán eszébe jutottak Zen mestere szavai, amit egyszer mondott neki : "A holnap nem valóság. A holnap illúzió. Az egyetlen valóság a most." Emlékezve e szavakra békesség töltötte el és elaludt.

Egy napon földrengés rázta meg a Zen templomot. Néhány része össze is d

Négy szerzetes elhatározta, hogy két hétig csenben fognak meditálni, egyik sem szól egy szót se. Az est leszálltával a gyertya lángja elkezdett pislákolni, majd kialudt. Az els